Így készülj a bölcsire, ovira
A bölcsőde és az óvodakezdés közeledtével a szülői szorongás természetes reakció. Ha a szülő is fél, szorong a bölcsődétől/óvodától, a félelmeket a gyerek átveszi és ő is elkezd szorongani.
A legfontosabb most is a biztonság és a nyugalom megteremtése a gyermek körül.
Elsősorban a szülő tud segíteni a gyermekének, hogy viszonylag zökkenőmentes legyen majd a beilleszkedés. Már a bölcsőde/óvoda megkezdése előtt beszélgessünk gyermekünkkel, sétáljunk többször a leendő bölcsőde/óvoda felé, figyeljük meg, hogyan játszanak ott az udvaron a gyermekek. Amikor azt tapaszalja gyermekünk, hogy környezete arról beszél, hogy milyen jó dolog lesz oda járni, mennyi érdekes játék van ott, akkor talán ő is pozitív izgalommal várja majd a bölcsődét/óvodát.
Segítségünkre lehetnek gyerekkönyvek is, amelyek az óvodai életet mutatják be rövid történetekkel. Figyeljünk oda arra is, hogy ne terheljük ezzel gyermekünk minden percét.
Az óvodakezdés időszakában lehetőleg ne legyen más nagy változás a kisgyermek életében (költözés, új délutáni külön foglalkozások, pl. sport…).
Tájékozódjunk a választott bölcsőde /óvoda napirendjéről és a beszoktatás rendjéről is. Kezdjünk el otthon is ehhez hasonló napirendet kialakítani.
Gondoljuk végig az új napirendet, a rendszeresség és a következetesség biztonságot jelent a gyermek számára. Érdemes esténként a másnapi ruhát kikészíteni és minden egyéb dolgot bepakolni, amit vinnünk kell. Így értékes perceket nyerhetünk reggel, hogy ne legyen kapkodás. Tervezzük meg a reggeleket! pl: Hogy megyünk majd a bölcsődébe/óvodába? Igyekezzünk mindig azonos útvonalon menni, hogy gyermekünket ne zavarja meg kitérő. A közös reggeli séták jó beszélgetésekre adhatnak alkalmat.
A hosszú búcsúzkodás se a szülőnek se a gyermeknek nem jó. Az elválás legyen kedves, szeretetteljes, rövid és határozott. Ne forduljunk vissza utána, hogy megvigasztaljuk. Semmiképp se menjünk el úgy, hogy nem köszöntünk el tőle. Gyermekünknek tudnia kell, hogy mikor megyünk érte, amit mindig tartsunk is be, (mondjuk el, hogy pl.: ebéd után, alvás után, uzsonna után érkezünk). Hazafele hallgassuk meg gyermekünk bölcsődei/óvodai élményeit, pl: kérdezzük meg kivel játszott, mi volt az ebéd, milyen új éneket, mondókát tanultak aznap… Éreztessük vele, hogy érdekel, amit mond. Forduljunk felé és nézzünk a szemébe, amikor beszél hozzánk. a hazafelé vezető úton jó idő esetén betérhetünk egy játszótérre.
A beszoktatási időszak a kisgyermeknevelők/óvónők számára sem egyszerű feladat, hiszen különböző családi háttérből érkező különböző személyiségű gyerekekhez kell megtalálniuk a kulcsot. A szülő segíthet azzal, ha minél több mindent elmond a gyermekéről, tulajdonságairól, szokásairól. A szülő bizalma segíti a jó gyermek-kisgyermeknevelő/óvónő kapcsolat kialakulását.
Remélem tanácsaim segítenek, hogy gyermekük könnyebben megszokja a bölcsődét/óvodát, hogy szeressen járni, és jól érezze magát. Sok önfeledt játékot kívánok!
